A testépítő versenyeken semmiféle "sporttevékenység" nincs, tehát nem fizikai teljesítményt hasonlítanak össze. Ez egy esztétikai sport, ahol a megfelelő esztétikai tulajdonságokat kőkemény edzéssel és diétával érik el.
Tehát a testépítő versenyen semmiféle – az edzéshez hasonló – súlyzós gyakorlat nincs. Régi téveszme, ami az ősidőkből származik, hogy a versenyzők testméreteit mérik és hasonlítják össze.
Valójában mérlegelés és/vagy magasságmérés van, aminek célja – mint bármely más sportban – a sportolók kategóriákba sorolása súlycsoport vagy magasság szerint.
Lehetnek ezenkívül speciális kategóriák, például nyílt, súlykorlátos (adott magassághoz megadott maximális testsúly), korhatáros (junior, masters), nemek szerinti kategóriák, stb.
A testépítő versenyen a versenyzők versenyformában vannak, amely kicsit több a köznyelv szerint népszerűen „szálkásnak” nevezett állapotnál, szakmai berkekben ezt „száraz” állapotnak mondják, legalábbis a jól felkészült versenyzőknél. Ennek jelentése nem kevesebb, minthogy a versenyzőn se zsír, sem víz nem látható. Ezt az állapotot a verseny napjára időzítik a versenyzők és már másnapra sem tartható meg. Szükségessége abban áll, hogy ebben az állapotban tudják a bírók értékelni a munkát, a vízzel-zsírral fedett test izomzata ugyanis nem látható.
A versenyeken 3 forduló van: 1. szimmetria forduló: ebben a fordulóban a versenyzők arányosságát nézik. Ez sok mindent magába foglal: az izmok egymáshoz képest meglévő arányossága (az alsó- és felsőtest izomzatainak arány,a az izmok méretének megfelelő arányossága), de még a genetikai tényezők, mint váll-csípő szélesség, végtagok hossza, alsó-felsőtest hossz aránya, izomtapadások helye, izmok hossza is számít. Mindezt a Leonardo da Vinci-féle aranymetszéses testarány alapján ítélik meg. Sajnos genetikai adottságok alapján bizonyos versenyzők előnyben vannak: ezeken a tulajdonságokon semmiféle edzéssel nem lehet változtatni.
A szimmetria fordulóban 4 alapfordulat alapján pontoznak.
2. izmossági forduló: itt az izmok nagysága, egyes izmok fejlettsége vagy fejlettségének hiánya, izomsűrűség, szárazság a döntő. A szárazság alap, két kb. egyforma izomzatú versenyző közül mindig a szárazabb győz, de látványosan fedett versenyző mindig hátrányba kerül. Ebben a körben értékelik az izomzat egyes részeinek fejlettségét és az össztömeget, a szeparáltságot, szárazságot, mélységet, érettséget.
Az izmossági fordulóban 7 kötelező póz alapján pontoznak.
3. szabadpóz forduló: ebben a fordulóban egy saját koreográfiára, zenére előadott "kűrt" kell bemutatni a kötelező pózok és egyéb szabadon kitalált pózok használatával. A versenyzőnek egyéniségéhez, felkészültségéhez méltó szabadpózt kell bemutatni, lehetőleg szórakoztató módon.(Ez a show-része a versenyeknek.) A szabadpóz értékelésénél a bírák figyelembe veszik a testi adottságokat is természetesen, tehát hiába jó pózoló valaki, ha nem megfelelően felkészült, nem nyerheti meg ezt a fordulót. (Tehát az első két fordulóban utolsó helyezett hiába a legjobb szabadpózt adja elő, nem lehet első) Azonban az esetleges genetikai hátránya miatt hátrányban levő versenyző ebben a fordulóban kompenzálhatja például strukturális veleszületett hibáit.
A bírók értékelése természeten szakmai alapokon nyugszik, de valójában egyszerű: helyrepontozás van és azt pontozzák mindig előbbre aki jobban néz ki – természetesen szakmai szemmel.
A verseny színpadon folyik, megfelelő világítás mellett, a versenyzők speciális barnító krémet használnak, mert az erős fény rendkívül fehérnek mutatja enélkül a bőrt. A versenyzők ún. pózokat mutatnak be, amelyek során a testük összes látható izmát megfeszítik és igyekeznek a legelőnyösebb beállásban a legjobb formát mutatni. Ez nagy állóképességet követel, különösen az erős fény okozta hőség és a dehidratáció miatt. A pózoláson nagyon sok múlik, ezt is meg kell tanulni: hiába jó izomzatú valaki, ha nem tudja jól megmutatni, a bíróknak pedig nem találgatniuk kell hanem a látottakat értékelni.
A testépítő versenyzéshez tehát a következők szükségesek: